2014. márc. 3.

Párizs - A csalódások városa

Újabb kirándulás februárban, ezúttal Ibolyával, Hugóval és Hugó feleségével: a hétvégét Párizsban töltöttük el. Szombat reggel fél 6-kor indultunk autóval és olyan 40 perce estem be itthon az ajtón. Nos, először a szép dolgokkal akartam kezdeni a tudósítást, de mivel olyan 36 perce (mire megírtam, már több...) Franciaország az első számú közellenségemmé nőtte ki magát, kezdem a szidással. (Ne aggódjatok, azért majd megosztom a szép dolgokat is.) Hol is kezdjem, hol is kezdjem... van miből válogatni.


1. A nyelv:
a franciák tényleg nem hajlandóak idegen nyelveket tanulni és még büszkék is rá. Ez egy utcai járókelőnél még elmegy, egy pincérnél már idegesítőbb, de egy múzeumi alkalmazottnál tényleg túlzás. Ez mégsem egy 100-as létszámú falu, ahol mindegy, hanem Párizs, tele túristával. Vagyis ha valaki nyerő az Activityben, annak itt nagy hasznát veheti.

2. A szag:
sok az autó, mégse a kipufogógázt érzi az ember, hanem a telepisilt utcák "illatát". Elég sok a nyilvános wc, de biztonsággal állíthatom, nem veszik a fáradságot, hogy használják is őket. A metró még nagyobb "élmény": az alagutakból ugye egyrészt nehezebben távozik a szag, másrészt itt már választani is lehet hányás és vizelet közt. Biztos van valami jó ok arra, hogy miért nem tartják rendesen tisztán a várost, de azért megerőltethetnék magukat.

3. A kosz:
az előző témánál maradva: Párizs retkesebb, mint Budapest, pedig már azt is elég nehéz lekörözni véleményem szerint.

4. Az árak:
= szívroham. Nem csak drága, nagyon drága. És nem minőséget kap érte az ember.

5. A látványosságok:
Szép, szép, tényleg lenyűgözőek az épületek, a Szajna-part, a látványosságok. De szerintem azért elég sokat veszít az élmény az értékéből, ha pl. másfél órát tölt az ember az Eiffel-torony előtt sorbanállással és fenn olyan hideg van, hogy 5 perc alatt csontig átfagy a keze. A látvány lélegzetelállító, de csak nyáron és előrendelt jeggyel ajánlanám. Ez minden másra is vonatkozik, ami előtt km-es sorok kígyóznak. 


6. Az ennivaló:
nyilván kulináris élményekre készültem (annyira nem, hogy csigát vagy egyéb hasonlót egyek, de legalábbis minőségi és érdekes dolgokra). Amiket biztos megtalálni olyan éttermekben, ahol egy vacsorára rámegy az ember félhavi fizetése, de olcsóbb (és még így is pofátlanul drága) helyeken ilyesmire kár számítani. A reggelit pedig egyenesen el lehet felejteni, jobb átaludni. Ilyen pocsék tojást még sehol nem raktak elém. Ezen fejezet következő állomása: a macaron, Párizs legfelkapottabb sütije. Kikerestem neten, hol árulják a legjobbat és el is ugrottunk kipróbálni. Nem is tudom, mi volt a nagyobb csalódás: ez vagy a várakozás az Eiffel-torony előtt. Ezeket a mini (és melllesleg 2 eurót kóstáló) kis vackokat úgy megcukrozzák, ami az én egész évi cukorbevitelemet fedezi. Ráadásul valami különleges írisz-ibolya-rózsa ízesítésűt próbáltam ki, de ez a virág illat- és ízkombináció a tömény cukorral elegyítve valami borzalmas. Még most is elkap az émelygés, ha rágondolok. (Kipróbáltam előtte máshol egy olcsóbb narancsosat, egy fokkkal se volt jobb).


7. A közellenség:
az émelygés kapcsán pedig elérünk az utolsó témához: miért is morgok ennnyit Párizsra, mikor nézhetném a jó oldalát is? Az autópályán visszafelé megálltunk 18 óra körül még enni valamit, amit nem olyan régen láttam viszont. A vonaton Frankfurt és Gießen közt már éreztem, hogy valami nagyon nem jó, de előbb a kialvatlanság számlájára írtam a dolgot. Utána már csak drukkoltam (főleg a taxiban), hogy legalább a lakásig benn maradjon minden. Épp csak lerámoltam, leöltöztem, felfogtam a hajam és abban az "örömben" volt részem, hogy újra megszemlélhettem a vacsorámat. Ezért van az, hogy habár hullafáradt vagyok, itt ücsörgök a fürdőszobaszőnyegen a laptop és a wc társaságában és alkalmanként sárgarépa darabokat fújogatva az orromból a maradék spenót megjelenésére várok.

Szóval, túlélési tippek Párizshoz:
1. Activity/francia tudás
2. Orrcsipesz, bár a szaghoz előbb-utóbb hozzáidomul az ember.
3. vastag pénztárca
4. erős gyomor vagy gyomorfertőtlenítő
5. Legalább 4-5 nap a városban (több már komplett anyagi csőd), akkor van idő kivárni a végtelenbe nyúló sorokat és belülről is megnézni azokat az épületeket, amikre most csak kintről volt idő.

Mivel egy benyomás alapján még nem írok le végleg egy várost és végülis szép részei is voltak a hétvégének (amikről majd beszámolok, ha Párizs lekerült a fekete listámról), ezért szeretnék majd még visszamenni. De igencsak  meg kell a városnak/országnak erőltetnie magát, hogy azokat a bizonyos sárgarépa darabokat megbocsássam. De hogy a dolog jó oldalát is nézzem: sose voltam még ilyen boldog amiatt, hogy Németországban élek. :-)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én 2x voltam ott, és többet nem megyek. A 2. Meg rosszabb volt, mint az első, pedig már aránylag felkészülten mentem...
Viktor

ili írta...

Egyre több mindenkitől hallom, hogy nem tetszett nekik Párizs valami nagyon. Csak tudnám, hogy akkor miért az egyik legfelkapottabb úticél. Mármint előbb-utóbb csak híre kellene hogy menjen a dolognak.

Juszti91 írta...

Mi is most voltunk es borzaszto csalodas volt. Azota szerintem meg koszosabb es budosebb. Budapest ezerszer szebb,de ezt komolyan mondom. A Szajnan hajokazasnal elsem hittem, hogy ez Parizs.A kepek nagyon nem fedik a valosagot a varosrol. A Mona Lisat nem is lattam annyi japan meg kinai turista szelfizgetett ott. Az Eiffel torony elotti teren pedig szo szerint csikkek, zacskok, pias uvegek szanaszet.Ez meg oke, de azt mar nem birtam lenyelni, hogy szo szerint percenkent akartak nekunk valamit eladni. Semmi latni valot nem tudtunk kielvezni. A Notre-Dameban sem volt semmi sem szent a kinai turistaknak.Kertek,hogy az oltar elott hagyjak az embereket imadkozni es ne szelfizzenek. Erre a miniszoknyas, ket copfos japan animes kislany vihogva szelfizgetett az oltarnal.Es ez csak egy a sokbol... A draga az nem kifejezes.Mi is haromszoros arral szamoltunk, hat volt az neha hatszoros is.A vizunket mindenhol kikellett dobnunk utana meg ha nem akartal szomjan halni akkor tobb euroert vehettel egy kis vizet valahol.A metro budos, koszos es tenyleg vizeletszagu valamint a belvarosi hazak is omladoznak.Jartunk mar par helyen legutobb Irorszagban. Az fantasztikus volt,szoval nem csak a szokasos magyaros pandaszkodas szol belolem...